Elég szarul vagyok még mindig ami azt illeti. Betegeskedem és jóformán semmihez sincs kedvem. Pénteken orvosnál voltam, aki azt mondta talán az allergia a gond. Törletet vett (megjegyzem eléggé gusztustalan volt, és félő, hogy lerókázom a nővért, de végülis nem történt meg a dolog, amiért hálát is adok), és ha nem leszek jobban vissza kell menni legkésőbb kedden, ha pedig semmi gond nem lesz mehetk suliba és két hét múlva lehet hívni az eredményekért. Az elején csak torokfájás volt a dologban, de aztán jött a nátha, ami már a köhögéssel párosulva alkot egy kíváló elegyet. Remélhetőleg nem leszek jobban keddig és mehetek vissza, majd szépen kiír egész hétre. Végülis a péntekem elég jól alakult. Hazafelé megáltunk a könyvesboltban és beszereztem a THG-t (hát kérem szépen mi mást). Mire hazajöttünk a fényképezőgépem is megjött, és be kell valjam istenkirály egy műszer, mert nem csak gyönyörű, de nagyon okos, művelt, ügyes és kegyetlenül tehetséges. Máshogy nem is tudom kifejezni csodálatomat Arthur iránt, aki egyépként egy Sony Alpha A35-ös kis cuccocska. Imádom. Dupla öröm van a háznál. Jelenleg teljesen meg vagyok elégedve. A szobám tetőtől talpig fel lett újítva, minden téren. A mobilom egy speckós kis cucc amit végre rendesen tudok kezelni. A Számláld meg a csillagokat c. könyvet is sikeresen elolvastam, és tényleg ajánlom mert nagyon tanúlságos. Megkaptam a könyvet amit egy ideje figyelgetek és végre Arthurt is a kezem ügyébe vehetem. Születésnapom alkalmából a három drága haverom felköszöntött. Meg kell hagyni elég vicces volt, mert tökre váratlan volt és rohadtul nem számítottam rá, főleg úgy hogy teljesen el is felejtettem már a dolgot. Az egész tegnap történt, vagyis pénteken. Teljesen feltünés mentesen csinálták a dolgot. Szóval mint mindig kimentünk, és úgy gondoltuk mennyünk Adriánékhoz. Összeraktuk a pipát és beszélgettünk, aztán hívott Erik, hogy ő is ittvan. Gabus lement érte, addig Adrián a géppel vacakolt valamit, és pont úgy hogy nem láttam, de nem is tűnt fel. Amikor feljöttek szokásosan ment minden. Utánna Gabus megkért, hogy áljak fel, azt hittem valami kell neki. Erre persze Adrián bekapcsolt egy Happy Birthday-es cuccot én meg csak néztem, hogy mi a franc akar ez lenni. Aztán nagy nehezen leesett :D Kaptam egy finom Nicolaus Vodkát, persze csak a lazábbikat, mert nekem mér az életben elég pia csúszott le a torkomon, és erre nem vagyok túlságosan büszke. Ja és kaptam egy bazinagy milkacsokit, aminek még legalább a háromnegyede megvan, mert nem bírom megenni. Amelett hogy bazinagy rohadt vastag is xD Szóval elég vicces volt a dolog, de nagyon aranyos és kedves dolog volt tőlük. Köszönöm srácok. :) Elég boldog vagyok.... de ha nem lennének ezek a lököttek, és a családom persze, akikkel végre helyreállt a helyzet és egyre többször látom, hogy apa és anya beszélgetnek, ráadásul újra ennyit nevetnek. Ez elég csöpögősnek hangzik, de ha tudnátok mi volt itt, el se hinnétek milyen megkönnyebülés az, amikor végre beszélgetni látom őket anélkül hogy erőltetni kéne. A tesómmal pedig eléggé megváltozott a helyzet. Az utóbbi időben egyre többet beszélgetünk, már nem veszekszünk annyit. Sőt egy ideje most nem is veszekedtünk, vagy lehet igen csak nem emlékszem rá. Szóval tényleg minden téren örülhetek. Ma azon gondolkodtam hogy bezárom a ninadiaryt de nem tettem. Erőt vettem magamon és megcsináltam. A doublemoment is újra nyitott. Eve bezárta a Rihannás oldalát [amit nagyon nagyon sajnálok, mert ha nem is szeretem Rihannát, Evelin egy kicsit megkedveletette velem, és mindig megnéztem a lapját. Mert bárki bármit mond, az ő lapja a legjobb Rihannás lap]. Azért remélem a doublemoment szerkesztőjeként ugyan olyan jólesz mint a HR-en *-* Remélem lesz bennem annyi kitartás, hogy nem fogom feladni. Bízzunk benne.

A szülinapom úgy lett teljes káosz, ahogy az elmúlt időkben még soha. A suliban még minden jól ment. Hazafelé az uton érzetem, hogy torkommal nincs minden rendben. Kicsit fájt, de végülis kibírtam. Apával voltunk Sellyén. Beugrottunk a személyimért, meg lecseréltük a lécet a parkettához, aztán elmentünk kebabot venni, amit imádok. Ugye apa nagyon jóban van a törökökkel, és a főnök nem is került el minket. Úgy személyesen én még nem találkoztam, csak tegnap, de ez valami hatalmas ember. És apa tényleg rohadtul és de nagyon hasonlít a törökökre. Ahogy egymás mellett áltak, a főnökkel ráadásul még egyforma magasak is, de az az arc, meg minden. Fuh. De az az ember, nagyon aranyos volt, kedves meg olyan hülyeségeket összehordott, hogy végem volt. Elég furán beszélt, de meglehet érteni. Végülis törökül, némtül, angolul profin beszél, mellette meg magyarul és szlovákul. Hát ki nem nézné el neki. Szóval megvettük a kaját, és jöttünk haza. Már elég szarul éreztem magam, semmihez se volt kedvem, aztán csak úgy sims-eztem. Aztán már egyre rosszabb volt. Este már annyira fájt a torkom, hogy alig bírtam beszélni. Bevettem rá mindenféle gyógyszert, de nem mondanám, hogy nagyon segített volna valamelyik. Éjjel többször is felkeltem, és csak rosszabb volt. Reggel anya bejött és kérdezte mi van. Mondta, hogy ha annyira rossz, akkor pénteken elvisz az orvoshoz, de persze holnap van a rajzverseny, amire továbjutottam. Ha nem annyira rossz, akk menjek el suliba és holnap mehetek a suliba. Erre bejött apa és közölte, semmiféle sulibamenés, meg verseny nem lesz. Végülis ha akartam se tudtam volna vele vitatkozni, mert reggelre a hangom tökéletesen elhagyott. Mintha valami fagyasztó cuccot öntöttek volna a hangszálaimra és az közben még a torkomat is marja. Végülis fogalmam sincs mitől van ez a torokfájás, mert jégrémet is csak egy hete ettem. Szóval fantasztikus. Náthás is lettem, szóval egy nagy gratuláció nekem. A bacik összeesküdtek ellenem, ebben már biztos vagyok.

Valahogy nincs kedvem semmihez. Tanulnom kéne, annak ellenére, hogy csak első két órám lesz. Az első órán viszont lesz akkora szerencsém, hogy írni fogunk töriből, és sajnálom de utálom az ezévi törit, mert rphadtul nem érdekel mi votl Szlovákiában -.-" Még az udvarra sincs kedvem kimenni, mert elég párás a levegő, közbe meg olyan meleg van, hogy ez együtt engem rendesen kinyír. Azért a fényképezőgépes dolog vigasztal, hiszen holnap ha minden igaz megjön *-* Apa megint Ausztriába megy, de majd anya átveszi. :) Hazajövök, első dolgom lesz megnézni, már ha persze anya nem szúrja el és mondja azt "hogy majd szerdán megkapod", mert akkor kikészülök idegileg. Na de beszéljünk még a mai napomról. A fél napomat a tv és gép párosítása előtt töltöttem. A Nick-en a Victorius, az iCarly és Big Time Rush ment felváltva, bár BTR-ből csak egy részt láttam, a kedvenceimet nem hagyhattam már csak úgy ki, szóval véginéztem mindet. Persze anya kicsit fel is húzta magát, de mivel Anyák Napja, szót fogadtam. Apropó. Boldog Anyák Napját anyuci *-* ♥ Mellesleg megint irigykedem. A középsulisoknak szünet lesz, én meg érjem be a keddi szünetemmel -.-" Szuper. Az utóbbi időben elég keveset láthattatok, semmi extra nem volt, és elég sok ígéretemből keveset tartottam be, szóval ideje lenne kezdeni valamit. Először is javítok a modulokon és hasonlók, majd felteszek pár extra dolgot, hogy mi lesz az azt még nem tudom. :) Majd meglátjuk. Egyépként a fenti zene nagyon jó hangulatjavító. Nálam az ilyen zenék nagyon sokat segítenek. Eléggé idétlen zene de éppen ezért szeretem ^^

Már a héten többször is neki fogtam a blogolásnak, de csak most jutottam el oda, hogy na jó, tényleg blogolni fogom. Arról van szó, hogy éjjel mindig sokáig vagyok fenn, mert ugye csak én lehetek az aki éjjel 3-kor suliidőben filmzeik. ^^ - Congratulation Charity.... You are very stupid girl. - Oh, thank You. I know. ^^ Tisztában vagyok vele, hogy idióta vagyok, de most mit is tehetnénk. Május 1-én készen is lett a szobám, így jogosan ki kell használni. FuckYeah. Kezdjük azzal, hogy hetedhétországon átnyúló The Hunger Games, vagyis Éhezők viadala mániám van. De óóóóó, minek is mondom. A design mindent elárul. Mivel az utóbbi időben csak az Ian-es lappal törődtem, úgy gondoltam a blogomra is ráfér már a felfrissülés. Főleg ha ilyen meleg van. Tény, hogy eléggé sötét design lett, de a négy világos után - mert ne mondjátok, hogy ti nem untátok már - , jóljött ez a sötét. Imádom a lilát, kedvenc szín. És ott van a zöld, amit igyekeztem ügyesen belecsempészni. Hogy ez mennyire sikerült, rátok hagyom. Leszögezném, Team Peeta vagyok. ^^ Már hogy is ne lennék. Aki ismer, az tudja, Josh is one of my favorite actor. *-* Mostanában eléggé angol mániám lett. Amennyire nem szerettem az angolt, annyira megimádtam most. Már mindent angolul nézek. A Vámpírnaplókat eddig is angolul néztem, de már a Hunger Games-t is angolul néztem, meg egyre gyakrabban fordítok. És tetszik. De ha már a filmeknél tartunk, megnéztem az Egy gésa emlékiratai-t, amit már vagy 3254656646x láttam. Nem olvastad el a számot mi? De lustaaaaa. :D Én se olvasnám el. Beszljünk kicsit a napokról. Az utolsó három napom eléggé lassan telt el, bár jó napok voltak. Főleg a mai, mert a fél osztály beiratkozni ment. Az egyik tanár egy osztálytársammal meg versenyen volt, így nem volt kémia, és én megint mindent megúsztam. Magyaron az osztályfőnök háborgott, mert tegnap arra kért minket, hogy mindenki írjon neki egy névtelen levelet, és volt aki eléggé kifejtette a véleményét. Persze, ez nem tetszett neki, de most mit várt? Szerintem máskor már átgondolja, hogy mit kér, mert ezzel is csak ő járt rosszul. Azon kívül arra jutottunk, nem lesz 3 napos osztálykirándulás, csak egy 8-al közös Vince Erdő fürdő látogatás, bár ez még változhat. Lényeg a lényeg, ha a kis drágák nem változnak meg nem lesz. Már nem mintha menni szeretnék. Oké 9. meg utolsó év és éppen ezért bírhatnák ki ezt a két hónapot. Én ki is fogom, remélhetőleg. Végre megrendeltük a fényképezőgépet, az újat, így Archibald mellett helyet kap Arthur is *-* Tudjátok mit, ki fogom bírni, mert nyáron irány Nyíregyháza. Készülj fel drága Evelin.... ^^ Ja és a cím? Elmagyarázom. Belekezdtem a PHP-s dologba, és egyelőre csak gyakorlatra fogom a dolgot, természetesen mindenféle publikálás nélkül. Ha bejön a dolog, valószínűleg készítek egy új lapot. :) Reméljük összejön :)

Irigy vagyok.. Most kábé minden magyarnak szünet van. Nekem nincs. És ez a legszarabb az egészben. A hétvégén szobafelújítás volt. Mivel a parketta még nincs meg, bátyám szobájában alszok. Nem is olyan rossz, végülis ki lehet bírni. De a holnapi sulit... nem egyszerűen nem fogom kibírni, és teljes erőmmel azon leszek, hogy ne keljen mennem. Nem szokásom lógni, mert az hamar kiderülne, és az olyanért tényleg kinyírnának, ha másért nem is. Pénteken még úgy lazán megúsztam, hiszen beiratkozás, de a holnap. Áááh nem tudom. Végülis szünetem nekem is lesz, egy nap és az is kedd. Na mindegy. Végülis nem panaszkodok, majd csak túlélem. Tegnap este nem is voltam kinn, mivel chatparty volt Orsikaa-nál. És nagyon jóvolt. Vagyis én nagyon jól éreztem magam. Ma délután kettő után keltem fel, Bazsival együtt, aztán csak segítettem, meg este nekiültem a gépnek. Közben Nickelodeon megy, de megvagyok köszönöm. Ian-ről egyáltalán nem találtam frisst, így mára nincs nagy dolgom. Ugye Joseph Morgan, a Vámpírnaplók Klausa, aki mint színész és mint karakter is az egyik kedvencem, éppen Magyarországon van. Óóó anyám, ti magyarok mekkora mázlisták vagytok. Főleg az aki budapesti és még találkozik is vele. Adjátok át üdvözletem a kis drágának. ^^ Szóval nézegettem Joseph Budapesten készült képeit meg a videókat, meg olvastam beszámolókat. És annyira aranyos, meg kedves meg mindenféle, hogy újra elmondom, irigy vagyok :$ Azért az álmom azért még mindig érvényes. És azért vannak az álmok, hogy valóra váltuk őket. És ha bele is halok, akkor is találkozni fogok valamelyik kedvencemmel. Legyen az Ian, Nina, Alex, Joseph esetleg Josh, vagy bárki. Most éppen a telefonomon, a gépemen, és a PenDrive-omon teszek rendet. Nagyon írni nem tudok, mert elég laza napok vannak mostanság, és ha tehetem csak pihenek, és semmit se csinálok. Szóval semmi. Jaj, csak a holnapot éljem túl, azzal a rohadt magyar dogával, amire egyáltalán nem tanultam. Ámen.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |